Ez is egy olyan lemez, amiből kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire nem fejlődött a zene, maximum technológiailag, szerintem simán el lehetne adni az albumot mondjuk jövő karácsonykor. A csávó úgy énekel, mint amikor Mormogi Papa dalra fakad, vagy mintha lidokain injekciót kapott volna a fogorvosnál, de hát ilyen esetekre van a lyricsdotcom. Nekem ez az album olyan, mint valamit programzene: egyben jó hallgatni. (Még úgy is, hogy a winamp valamiért mindig fordított sorrendben rakja be). Másfelől viszont a számok nem tűnnek nagyon megszerkesztettnek, a gitár visszhangzós effektje valahogy egybemossa az egészet. A felvételek egy része szabadtéren készült, így néhol behallatszanak környezeti zajok (pl. Small Hours). Az egésznek a hangulata valami bekábulós reggae-re emlékeztet, amit csak néhol pörget fel egy-egy szám.
John Martyn - One World (1977)
2010.05.27. 17:08 | drani | 1 komment
Címkék: reggae folk triphop
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.