RezegaRezega

Már egy ideje kezdett gyanús lenni, hogy a Hardkandy együttes neve méltatlanul ismeretlen az emberek nagy többsége előtt, pedig meg voltam róla győződve, hogy már régen sztárok, mert annyira magától értetődőnek tűnik, mivel ők a trip-hop igazi reménysugarai, egy szerintem igencsak kifulladóban lévő műfajba hoztak valami tök újat, és ezért fura, hogy én is csak kb fél éve hallottam róluk a Vaninnától.
A stori nem túl izgi, 2002-ben alakultak Brighton-ban, az első albumuk címe How do you do nothing  volt, az is nagyon kellemes, de kicsit átlagosabb trip-hop album, de ez, a 2006-os Last to leave már sokkal izgalmasabb irányokba indul el, de mégis megtartva a trip-hoposan lassú lüktetést. kafa.

Stílus: trip-hop

Értékelés: 8,4/10


csak ez van :(

 

Ma este lesz a hajón a fenti együttes, nagyon hangulatos, bulizós funkos-acidjazzes izé, ha nem lenne 5 rugó a belépő én is mennék, de aki jobban el van eresztve, ne hagyja ki.

Nahát, ez a banda is kimaradt az eddigi szórásból, pedig hogy örültem volna, ha már 99-ben, a megalakulásuk után megismerem őket, akkor ez nagyon ütött volna, most már csak kellemes, de azért megosztom veletek.
Francia drumanbéz-dub trió, harcos francia raggamuffin a gitárrifek és a kemény dnb alapon, igazi ugrálós-bólogatós zene, valahogy az ilyet a franciában jobban tolerálom. A zene lendületes is, energikus is, van benne ének is meg minden ami kell, az Asian Dub Foundation nyomain haladva, annak fénykori magasságát el nem érve, de azért mégiscsak, ne legyünk már telhetetlenek.
Akarok ilyenre ugrálni most rögtön, lehetőleg valami laza nyári fesztiválon, picit már leégve még másnaposan de már bebaszva, köszönöm.

Stílus: dnd-dub

Értékelés: 7,2/10

 

Ahogy már megszokhattátok (höhö), megint Rezega a Civil Rádióban (fm 98.00 vagy a www.civiradio.hu), vasárnap este 21-22 h-ig, a műsor témája pedig a japán klub-jazzek lesznek, szerintem talán ez sikerült az eddigiek közül a legjobban, úgyhogy érdemes lesz meghallgatni.

ja és ha valaki véetlenül meghallgatja, mondjon má róla valamit, kiváncsi vagyok a véleményekre, ha negatív, az se baj

Eddig a skandinávok közül mindig a norvégokat hájpoltam csak, hogy csak ők tudják a tutit, a többiek csak próbálkoznak, de nem annyira megy nekik, de most találtam végre fasza svéd nu-jazzt, úgyhogy mesélek róla nektek.
Első körben meg kell említeni, hogy a 2004-es (svéd) grammy-t jazzkategóriában ez az album vitte el, ami, ha azt nézzük, hogy elektonikus az alap, és egyáltalán, olyan matyisan furcsa az egész, elég nagy szó. A fickó különben trombitás, és ha  Nils Petter Moldvaer neve mond valamit, akkor érdemes, ha meg kimondottan kedveli őt az olvasó, akkor meg kötelező a Fejenpörgést meghallgatni, mert igen sokmindent átvett a mestertől a csávó. Talán Nilsnél azért kicsit könnyedebb az egész, nem csak a végleteket ismeri, nem csak a zúzással és a minimalizumssal operál, pl a nu-jazzt képes afro-beattel is kombinálni (működik), Keresztapa témával játszadozni, szóval felhasználóbarátabb, fogyasztatóbb talán mint a norvég trombitagurunál, ajánlom mindenkinek, aki a az ilyen kicsit zűrösebb nu-jazzeket bírja.

Értékelés: 8,2/10

Stílus: Nu.jazz