kakamátyás:
jajdevicces, ez volt az uccsó poszt? ezt az albumot hallgatom minden alkalommal, amikor már kurvár... (2021.12.16. 13:30)The Cat Empire - Cinema
Mitya Ivanov:
" 98-as Rafi's Revenge, szerintem a korszak egyik zenei alapműve, az azt követő Community Music és... (2014.03.15. 22:44)Asian Dub Foundation - Punkara
kakamátyás:
mondjuk inkább úgy, hogy bizonytalan időre szünetel.
de lehet, hogy Drani indít saját blogot, ahol... (2010.07.09. 15:42)Amy Winehouse - The Other Side of AW (2008)
Sok féle zenét szeretek, mindet másért, ezt a blogot azért írom, hogy elmondjam, számomra melyik miért jó (vagy rossz).
A lemez- és együttesajánlók mellett programajánlók, aktualitások és adathalmazok is vannak (lesznek).
Az értékélési pontszámok is szubjektívek, kb ezeket jelentik: 10 - örök, 9 - különleges, 8 - kurvajó, 7 - érdekes, 6 - vanolyanhangulat, 5- hááát, 5alatt - fos.
Az albumok boritójára kattintva le is tudod tölteni az albumot, hogy belehallgathass, ezért ha döglött linket találsz, szólj!
A szimpatikus ausztrál hülyegyerekek 3 éve nem adtak ki új lemezt, mondjuk érthető is az előző után, mert azzal azért elég magasra tették a lécet.
Az új album június végén jelent meg, nem lett rossz ez sem, de kissé laposabb, unalmasabb mint az előző volt, alapvetően ugyanaz a ska-funk-pop örömzene, ami volt, csak kissé egysíkubb, halkabb, belassultabb az egész. Bár lehet, hogy meg kell még hallgatni párszor.
ez a szám mondjuk pont kafa, csak a klip nem.
ez meg egy kevésbé látványos, de annál érdekesebb szám:
Amy azon ritka előadók egyike, akit annak ellenére kapott fel a média és vált kommersszé, hogy tényleg kurva jó. Kizárólag ebből az okból mertem előhozakodni vele ezen a blogon. Persze nem annyira a rádiókban leginkább játszott számai és egyhangú, unalmas életvitele, valamint nem a szépsége miatt kedveltem meg. Nagyon találó címet adtak ennek a fan-made albumnak, mert kiderül belőle, hogy ezek a pop-sztárok néha olyanok, mint a Viasztestekben a bábuk: belül még élnek. (Nekem még Kylie Auldist vagy VV Brown is ilyen valamilyen szinten). Szóval ez a duplalemez tele van remixekkel, bootlegekkel, mashupokkal (akármik is legyenek azok) illetve korábban megjelent számokkal. A lényeg: barátságos, mély hangját (ami nem az a sípolós, aminek most nagy divatja van) és a hozzá tartozó szétcsúszott éneklést olyan könnyedén tudja a jazz, a soul, a ska meg minden egyéb stílusban hozni, hogy magasan veri a mezőnyt. Nekem nagyon tetszik, amit eddig csinált, ha még élne egy-két évet az jó lenne.
Ez is egy olyan lemez, amiből kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire nem fejlődött a zene, maximum technológiailag, szerintem simán el lehetne adni az albumot mondjuk jövő karácsonykor. A csávó úgy énekel, mint amikor Mormogi Papa dalra fakad, vagy mintha lidokain injekciót kapott volna a fogorvosnál, de hát ilyen esetekre van a lyricsdotcom. Nekem ez az album olyan, mint valamit programzene: egyben jó hallgatni. (Még úgy is, hogy a winamp valamiért mindig fordított sorrendben rakja be). Másfelől viszont a számok nem tűnnek nagyon megszerkesztettnek, a gitár visszhangzós effektje valahogy egybemossa az egészet. A felvételek egy része szabadtéren készült, így néhol behallatszanak környezeti zajok (pl. Small Hours). Az egésznek a hangulata valami bekábulós reggae-re emlékeztet, amit csak néhol pörget fel egy-egy szám.
Február 26-án lett volna 78 éves Johnny Cash, ekkorra időzítették utolsó lemezének megjelenését. Az American-sorozat hatodik albuma szerintem nem lett olyan jó, mint az előzőek, de egy hét éve halott zenésztől nem rossz teljesítmény. Amikor a kilencvenes években Rick Rubin (aki egy nagyon szép ember) megkezdte a Beastie Boys és Run-D.M.C. után legalábbis valószerűtlennek tűnő együttműködését Cashsel az új kiadójában, biztos nem remélt ekkora sikert, mint ami aztán kisült a dologból (Grammy, Glastonbury stb.). A koncepció nem volt túl bonyolult: egy szál gitár meg a remegő hang. Ritka, amikor egy feldolgozás megközelíti vagy meghaladja az eredetit, ezeken a felvételeken ez is sikerült (NIN, Sting, U2, Chris Cornell, DM, Paul McCartney…). Feltettem a most megjelent hatodik albumot, meg egy válogatást az előző ötből. Ahogy a művelt francia mondja: links in comments.
Cash gyerekként elvesztette a testvérét, ami aztán az egész életét meghatározta, ennek kapcsán mondta:
A gyász és a veszteség elől nem lehet kitérni: az ember trükközhet, amennyit akar, előbb vagy utóbb szembe kell néznie a tényekkel, keresztül kell jutnia a fájdalmon. Remélhetőleg sikerül kijönnie a másik oldalon. A világ, amit ott talál majd, nem ugyanaz, mint amit elhagyott.