Asszem 10 évente egy poszt belefér, szóval nesztek, itt egy poszt. Annak látom a legtöbb értelmét, ha megírom, mit hallgattam az elmúlt 10 évben. Hát, újdonságra ne számítson senki, ez már nem az a blog többé. de itt van 11 album, amik az elmúlt 10 évben valamiért fontosak voltak, hallgattam/szerettem.
Ceu: Vagarosa
A brazil csajnak ez volt a legjobb albuma, ha valami kellemesen lassú, modern jazz beütésű latin pop kell, nekem ez az etalon.
The Clash: London calling
A Clasht gondolom nem kell bemutatni, ez az album az egyik kedvencem a Combat Rock mellett, annyira stílusos valami, hogy azt nehéz überelni, kurvára nem punk, vagy rock, nem ska, nincs béna cimke, semmi álmenő faszkodás, ez valami egészen más, mint bármi más addig, van benne düh, poén, mondanivaló, energia, életkedv, tehetség. Ennek van értelme, ezt az albumot nem lehet megunni.
Unkle: War stories
Ez az album akkora telitalálat, hogy tök megdöbbentő hallgatni az Uncle többi albumát, hogy mekkora fos.
Cat Empire: So many nights
A cicabirodalom nagy kedvenc, ebben az évtizedben szerintem őket hallgattam a legtöbbször, de tartok tőle, hogy a következő 10-es listán már nem lesz ott, mert már egyre sablonosabb zenéket gyártanak, kár értük. Ha zenét csinálnék azért hogy nekem és másoknak is jól érezzék magukat tőle, akkor az kb ilyen lenne. Nem egy albumos együttes, kb az első ötből bármelyik jöhet.
Morphine: Cure for Pain
Az egyetlen a listán, amit az elmúlt 10 évben fedeztem fel, bár frissnek nem mondható, 90-as évekbeli fura valami, de amióta meghallottam, azóta nem értem, hogy tudott ez elkerülni az elmúlt 30 évben. minden hang ismerős, de ebben a kombinációban még sehol nem hallottam korábban és így lett ez a sötét valami teljesen kerek, úgy mint kevés más zene, amit eddig hallottam.
Asian dub fundation: Rafis revenge
Mindenkinek megvan a hülyegyerek zenéje, amit fitalon hallgatott és nagyon úgy érezte, hogy neki, róla szól, szerencsére nekem nem a részegen ki visz majd haza vagy az edda jutott hanem ez. Nagyon dühös, nagyon eltalált, nagyon erős zene, még mindig úgyanúgy betalál nálam.
Mano Negra best of
Bevallom tőlük egy béna bestofot hallgatok, sok hasonló 90es évekbeli déleurópai ska-punk-etno faszom zenét hallgattam és hallgatok még most is A Noir Desir-től a Zebdáig, ha valamiben van energia, élet, akkor ezek azok, de a kedvencem nem is ez, hanem a
Sia: some people have real problems
Asszem az egyetlen a listán, aki aktuálisan sztárnak mondható a felsoroltak közül, ennek ellenére szerintem tök jó, én kedvelem, az új cuccai nem vonzanak, de ez fasza volt.
Yasmin Levy: Mano Suave
a sok ciki de szeretem közül az egyik legcikibb, olyan nyálas, hogy beszarsz, olyan harmóniákkal, amik tök gázak, de valamiért mégis sokat hallgatom. A ladino zenék alapvetően kicsit izgik, mégiscsak egy olyan nép zenéje, ami már az is csoda, hogy létezik, és nem tudom, mennyire autentikus, de végülis tök mindegy, szóval a csaj szerintem a ladino zenék közül az egyik legjobb, ennyi mást is hallgatok, de az már nekem is ciki.
Part Time Heroes: lightfalls
Ez is olyan, hogy semmi extra, mégsem esik ki a magnóból valamiért már régóta.
Thom Yorke: The eraser
Ritkán van, hogy valaki világhírű lesz egy zenekarral, aztán szolókarrierbe kezd, és kb 50 évesen hozza össze a legjobb albumát, de a Radiohead frontemberével ez a helyzet.
