RezegaRezega

Nekem először a Koop ugrott be róla, de itt tényleg vannak zenészek. Az tetszik benne, hogy a sok stílusjegyet (acid, nu, funk) hordozó számok egységes képet adnak, ami talán a trióságból adódik.

A zenészek ki vannak képezve nagyon, de ez a precizitás és tökéletesség nagyon jól áll, a bőgős és a dobos/ütős igazi svábokhoz méltóan szögelnek végig, és hát Thomas is mintha kottából fújna. Egy kis Ibiza-érzés, aztán felütjük a Beatles-songbookot, berakunk két remixet a végére és kész. Fingom sincs, hogy Harcsa Vera hogy került a lemezre, de nagyon jó, hogy ott van. Legközelebb december 28-án Athénban megnézhetitek őket.

Tán a blog történetének lepopulárisabb előadója következik (najó, a soha és a vad fruttik versenyképesek), mentségem annyi, hogy most kurvajól esik, és hogy a kutya nem ismeri.

Az együttes nemzetisége számomra értlemezhetetlen, de valahol Latin-Amerika és Afrika között, montreáli bázissal, mindegy, stílusa latin-reggae, tehát bugyuta mint az állat, tartlama nincs, de nem is volt cél, az album maga a napsütötte, vidám pop valahonnan a világból, oszt annyi. 

a 90-es években jó lehetett japánnak lenni, a gazdaság hasított, kína még sehol és még kurva jó zenék is születtek, volt már szó néhányukról. Fukutomi a latinos, acid-jazzes vonal (UFO, KJM) helyett a house alapú klub jazz finomsággal próbálkozott kb 15-20 éve, majd ő is belemászott latin-jazzes, lounges muzsikákba. Az album itt balra még ezt a house-os témát feszegette 2001-ben, és nagyon izléses kis cucc lett belőle, pedig azért a house veszélyes játékszer, könnyen szarrá változik a gyöngy az ember kezében, ha nem vigyáz.

Videó nincs, viszont amiről ismerhetitek a fickót, az egy klasszik Jazzanova remix az első St Germain lemezről, na az viszont itt van.

Az egyik kedves olvasó (mit finomkodunk, a köcsög kukorica volt, a lelkivilágáról néhány pixel mutatóba) hiányolta a fincsi funkokat a blogról, úgyhogy most picit bepótolok, de mivel rosszul viselem a retró minden formáját, eltekintenék az oldszkúl funkoktól, nem mintha nem szeretném őket, de kicsit kilógnak a blog profiljából, ezért inkább most egy nu funk előadóról lesz szó.

A stílus fogantatása valszeg egy klub hátsó helységében történt, nyers és karcos funkapu és a kedvesen elektronikus breakbeatanyu kapcsolatából, így az eredmény is inkább való egy füstös pincébe, mint a szabad ég alá.

A mókás nevű banda kb 1 emberből áll, értelemszerűen egy dj-ből, Geribának hívják és  osztrák, aki mindenféle remek helyről szedett (Fort Knox Five, Mo Horizons, All Good Funk Alliance, Ursula 1000, Flow Dynamics) hangmintából rakta a szettet össze, nekem a brazil számok a kedvenceim, de faszák mind, viszont sajna videót nem találtam, úgyhogy katt a boritóra, vagy hallgass bele itt!

Bevallom a pszihedelic soul stílusmegnevezés ragadott meg az előadóban, hát legalább mégse trip-hop, pedig elsőre azt mondtam volna róla, dehát nem a stíluson múlik. Kiissé vegyes lett az album, kis mérete ellenére (5 szám), van itt kellemes, utaztatós, kissé oldszkúl trip-hop, igazi 60-as évek pszihedelik san francisoból, de az uccsó számmal, a the drag-gel nem bírok mit kezdeni, hangos, kemény, aktuális (mármint 80-as évek hangulata van), érdekes darab. Egy próbát megér, katt.