Azt mondtam magamnak az előző post után, Mátyás vazeg, írjál valamiről ami nem norvég, mert ez már felháb, szégyellem magam helyetted is, de beraktam ezt az albumot, amig találok írnivaló nem norvégot, és tessék, ez lett belőle, nincs mit tenni.
két csávó csinálja az egészet, de akár 8-10 hangszert is igénybevéve, mégsincs az a komoly muzsikus hangulat, simán hülyegyerekek ők, akik az összes baromságukat a zenében élik ki, semmi komolykodás, amikor az idióta prüntyögés helyét átveszi a agyzsibassztó reszelés, vagy a lengyel rajzfilmeket idéző bugyutaság beakad, azzal nincs mit kezdeni, meg elemezgetni, ez bizony egyszerűen idiótaság, de nagyon korrektül megcsinált idiótaság, na.
Az Amon Tobin nevű ember biztos sokak számára ismert, na az ő zenéje közel áll ehhez eléggé, csak ez sokkal játékosabb és könnyedebb. A fenti album 2003-as, múlt évben kiadtak egy közös albumot a Kronos Quartettel (ja, ha valaki volt a szerdai koncerten, mesélhetne), de az összes korábbi album is nagyon fasza, talán még ennél is jobbak.

Stílus: elektro-industrial-nujazz

Értékelés: 8,6/10

Ez a szám nem tom melyik album van, de kurvajó