Hamár elmúlt a blog egy éves, asszem belefér, ha egy olyan együttesről írok, amiről már volt szó korábban, és erre a megtisztelő lehetőségre a kerekes band kapott esélyt, hiszen magyar és funk és world music egyben meg még cinikus is, szóval maximálisan idevaló.
Az együttes az elmúlt pár évben nagyon feljövőben van, külföldön és itthon is jelentős sikereket ért el, egész nyáron turnéztak és imádták őket mindenhol, pedig nem igazán a szinpadi show az erősségűk, a pókhasú frontembert pl nehéz lenne komolyan venni, aztán mégis, nem mondom, hogy nem szórakozom jól a koncertjeiken, de inkább rajtuk nevetek mint velük, de ezek a fiúk nem haragszanak érte, minden szittya nézze meg a weblapot, és próbálja őket utánna komolyan venni, a legötletesebb, legjellegzetesebb (vizuális) stílusú banda ma Magyarországon, komolyan.
Nade. Megjelent az új album, a fel a kalappal! A stíluskavalkád és fantázia a régi, de egyértelműen fejlődtek a fiúk, kiforrottabb és érettebb lett az új album, kicsizt távolabb a gyökerektől, egyre közelebb a világhoz, vegyes az album stílusilag, mégis megvan az egység és a vezérfonal, le se tagadhatnák, hogy ők alkották, a modern pszichdelik és a folk, a funk és a folk, az oldschool 70' sanfrancisco pszihedelikrock és a folk, dub meg a folk és a többiek, szóval ahogy eddig, most is sikerült mindenféle jóféle dolgot a gulasch-hoz adagolni, hogy valami jőféle legyen a végeredmény, talán a jellyfish című számot kiemelném a számok közül, nem csak azért Pélyi Barna vokálozik rajta roppant nyálasan, hanem mert olyan korrekt lendülete van, hogy reménytelen ülve maradni, jobban üt mint a csángóboogie.
Összefoglalva, megjelent az új kerekes band album, amin fejlődtek kicsit, jobb lett mint a pimasz, örülök nekik, mert cukik és jófejek, és még stílusuk is van, csak így tovább!
Stílus: etchno-funk
értékelés: 8,1/10
videó: az a bizonyos jellyfish, mackóka nélkül