Új album a bossa nova istennőtől, ami ugyanolyan finom mint a többi. Most ha rendes zenekritikus lennék, ide kéne írni, hogy a papája is meg a mamája is bossanova isten/istennő volt, de nem vagyok,  merthogy ez róla nem mond semmit, az viszont szerintem érdekes, hogy ezen az albumon sokat működnek közre a pár posttal lejjebb található brazil csajok, akik ugye nem is brazilok, hehe.
Bírom ezt a nőt, na, ő is sztár, de a szimpi fajtából.
Andalító, elringató, simogató, ilyen szavak jutnak az számokról eszembe, és ha közben nem nézel a kollégákra, hanem úgy csinálsz, mintha valami szakmai agyagot olvasnál papírból és becsukod a szemed, kicsit olyan lesz, mintha egy gyönyörű karibi tengerparton fetrengenél nyugágyban, ahol csak csak a hűs szellő, meg a pálmák susogása, meg a tenger moraja, amit max a koktél szürcsölése zavar meg néha, és sehol a dagadt ami turisták hordája. Gyakorló idegbetegeknek szeretettel, kicsit jobb lesz tőle, kipróbáltam.

Stílus: bossa nova

Értékelés: 7,4/10