Az van, hogy nem annyira találok kincseket mostanában, mint korábban, ezért kissé mélyebbre kell nyúlni a szatyorban, ha ki akarom elégíteni a grafomániámat, de ez semmit sem von le az adott album értékéből, csak egy kis magyarázat, miért nem írtam mostanában olyan intenzíven.
Kb. egy éve baszogok, megírjam ezt az albumot, vagy ne, de most annyira jól esik hallgatni, hogy jár neki a karakter. Az albumon kb minden szám más-más ismert, vagy kevésbé ismert előadó közreműködésésével keletkezett, főként persze feka meg indiai arcokkal, létrejöttének apropója a 2005-ös londoni terrortámadás, és annak hatása a város lakóira, ezért asszem nem kell mondanom, nem lett nagyon vidám, az első szám meg kimondottan agyonbasz, bárhányszor hallgatom, az ezen köreműködő Natty-nak volt szerencséje nemcsak a robbanásokat látni, de két héttel később a szerencsétlen brazil csávó kinyírásást is végignézte, asszem érthető, ha kissé megzuhant, viszont cserébe az album legjobb számát generálta.
Az album felépítése fura, kb minden szám előtt van egy pár másodperces átvezetés vagy ráhangolodás a következő számra, ez nekem elég fura volt, de tök jók, működtek.
A London Undersound tán egyetlen hibája, hogy van rajta egy szám Paul McCartney közreműködésével is, ami meglepően rossz, csak gondolom egy ekkora arcot nem illik kibaszni a közepesen híresek közül, mert besértődne, de ennyi, minden más tök korrekt lett.