Súlyos, őrült nor
vég jazzek néha felbukkanak errefelé, az utóbbi időben egyre több ilyen koncert is volt Pesten, de közülük is talán a legjobban a tavaly novemberi Nils Petter Molvaer koncert jött be a legjobban, pedig azért arrafelé kurvasok jó muzsika keletkezik.
Nils trombitán nyomja, de amellett a kütyüket sem veti meg, a koncerten is ezer sávon nyomott olyan kibaszott komplex, de fantasztikus zenét, amit egy átlagos bakelithuszár azért elég bajosan hozna össze, de az is igaz, hogy nem sokan várták meg a végét, az a zúzás még nekem is feszegette a határokat, de lemezen sokkal finomabb, harmonikusabb.
Ez az egyik kedvenc album tőle, kevésbé hideg és szomorú, mint a többi, ezért ha még nem ismered, javaslom, hogy ezzel az albummal kezdj.
