RezegaRezega

Avantgarde jazz, már megint :) Az a vicces, hogy először megjelent a Fire című album, aztán meg fél évvel később a Forget, mert az első túl konzervatív lett és voltak benne még kibontatlan ötletek, a másodikra pedig jöhettek az igazi bolondságok.
Ez a jó a jazzben, hogy nincsenek határok, azt csinálsz amit akarsz, nincs műfaji, kulturális, vagy bármilyen korlát, max ha nagyon idióta lett a vége, odarakod a jazz mellé, hogy avantgarde, és a közönség megértően bólint, ja, így már ok.
Azért nem kell megijedni, nem olyan őrült a fickó mint mondjuk az Estradasphere vagy a Malik de azért tud izgalmat okozni, nagyon tweedzakós maszatolásból simán lesz itt is reszelős free-jazz (ja, és egy kis visszacsatolás, a Malik a banda tagja volt 99-ig, de a 2000-es Gambit-on is játszik, a szaxofon vs fuvola).
Nincsenek korlátok, mondom én, max ha csinálunk magunknak.

Stílus: avantgarde jazz

Értékelés: 8,8/10

Ezt az instrumentálisoknak

Ezt meg az gépagyuknak