RezegaRezega

Ez az album meg az új Truffaz pörgött kb egy hónapig non-sztop a lemezjátszóban nyáron, ami nálam nagyon nagy szó, 3nál többször kevés dolgot tudok meghallgatni. Najó, a blogban olvashatók kivételek persze, nehogy megsértődjenek a végén.
Azt hiszem, kevés albumot vártam ennyire mint ezt, az előző Oi Va Voi albumtól egyszerűen összefostam magam, annyira nagyon eltalált volt, tényleg, kevés zene tudott ennyire megérinteni az elmúlt 5 évben, talán az egyetlen 10/10-es, komolyan.
Annyira természetes módon, minden hatásvadászat és erőlködés nélkül teremtettek stílust és új zenei nyelvet, hogy az valami fantasztikus. Persze, táplálkozik sokmindenből, anélkül nehéz is lenne létezni, de mégsem köthető semmihez, amit korábban hallottam. Klezmer, trip-hop, pop, hamár valahova kötni kell, de annyira messze áll a valóságtól ezen stílusok keveréke, hogy bele se gondoljatok. És akkor a Németh Jucis (ex-Anima) csitári hegyek alatt-ról még nem is beszéltünk.
Nade, új album.
Valljuk be, nem véletlenül nem akaródzik beszélni róla a Laughter Through Tears után, de azért tegyük hozzá, egy 10/10 után hová lehet fejlődni ugye, de én mohó vagyok. De csalódást, azt nem bírt okozni, ugyanolyan fantasztikus dallamok, izlés, hang, minden a helyén van, ami a hiányérzetet okozta, az számomra az év koncertje volt 2006-ban a Millenárison, annak is egy száma, amire azt mondták, hogy az új albumon lesz, na az az OVV hangzáson túl még pszichedelik is volt, na, gondolhatjátok, mit érzett akkor Mátyásotok, de mégsem volt az új albumon.
És ha még ez sem lenne elég, az énekesnő ráadásul így néz ki, egymásba is szerettünk rögtön a Balaton Soundon, de csak távolból imádtuk egymást, Ő picit bátortalan volt, de majd legközelebb.

Stílus: OVV

Értékelés: 9,5/10

Kedvenc szám/kedvenc klip az előző albumról


új album slágere