Ahogy a kultblog is már megmondta, a featuring korát éljük, mindenféle nagy nevek összeakaszkodnak egy szám erejéig, és egymást lökdösik felfelé a slágerlisták élére, de ilyet nem csak a popszakma tud, hanem a jazz is.
Herbie-t talán nem kell bemutatni, az élő jazz-zenészek talán legnagyobbika ő, megkerülhetetle
n egyéniség, aki az általam favorizált jazz-irányvonalnak gyakorlatilag az apukája. Miles Davis mellett a másik jazzist, aki megpróbálta úgy kitolni a jazz határait, hogy a minőség megmaradjon, csak új, izgalmas elemekkel bővüljön a paletta, így hozva létre, illetve teret engedve kb minden olyan bandának, amit most hallgatok, a hip-hoptól az elektronikuszenéken át a funkig, ami azért igazán nem kevés.
Ez az album most szeptemberben jelent meg, és Joni Michell dalait dolgozta fel rajta, mindenféle jónevű némber hangját kölcsönkérve hozzá.
A hölgyek Norah Jones (a hölgyet lassan ezek a featuring számok megkedveltetik), Tina Turner (meglepően jól nyomja), Corinne Bailey Rae (ő is ilyen romantikus mint a Norah, csak nem olyan nyálas), maga Joni Michell (legendás jazz-énekesnő), Luciana Souza (na, őt nem ismerem) és Leonard Cohen (hogy ő hogy illik a sorba, ne kérdezzétek).
Az album tök kellemes, finom klasszik jazz, sok izgalmat nem okoz, de annyi korszakalkotó album után ez megbocsájtható.
Sítus: klasszik jazz
Értékelés: 8/10
a lenti videó csak annak demonstrálására szolgál, hogy mennyi mindent is köszönhetünk a bácsinak
és mégegy, igen-igen, ezt is ő írta.
