Wolfie eleinte session-zenészként dolgozott (én is egy Soul Bop Band koncerten találkoztam vele először), aztán elkezdett saját neve alatt is lemezeket készíteni. Na azt nem kellett volna. Ezek az albumok elég hasonlóak, úgyhogy egy másikat is választhattam volna, de ezt választottam. Az összes szám nagyon megkomponáltnak tűnik, ami a könnyedségből és lendületből visszavesz sajnos. Lehet, hogy a saját szólamát nem kellett volna ennyire megírnia, mert amúgy is olyan németesen-precízen dobol, hogy szerintem még az utolsó szám tizenhatodos filljének egyenetlenségét is előre kitalálta. Mondjuk pont ez a zúzósabb szám és ez a rész fogott meg leginkább, kár, hogy később nem ebbe az irányba mozdult el.
Wolfgang Haffner - Zooming (2004)
2010.01.23. 18:08 | drani | Szólj hozzá!
Címkék: német nujazz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.