Újabb szép történet, Astrud Gilberto és Stan Getz ismertetlen szerelemgyereke elkezdett zongorázni kiskorában, majd a csaja (már nagykorában) elküldte a demóját a Ninja Tunes-nak csak úgy próbaképp, és ez az album született belőle.
Amellett, hogy szerintem a legviccesebb albumcím boldog tulajdonosa, és ilyen szülőkkel nehéz lehet érvényesülni, nagyon korrekt nu-jazz albumot sikerült elkészítenie, de ez inkább ipari jazz lesz akkor már, a teljesen kellemes old school latin jazz-alapot amon tobini zúzás egészíti ki, nem tom, hogy ez most egy beszólás anyuéknak, vagy csak simán így tetszik neki, nekem teljesen bejött, bár én szeretem ezeket a kicsit torz zenéket.

Stílus: ipari-latin-jazz

Értékelés: 8,1/10