RezegaRezega

Kicsit (nagyon) rákattantam mostanában a Tzadik Records label-re, a rengeteg fantasztikus zenét megjelentető, new yorki székhelyű, John Zorn nevével fémjelzett kiadóra, ami mindennel fogalkozik, ami a mainstremtől eltér, és mindenféle furcsaság megjelentetésért felelős, és mára már kultikus rajongás övezi, teljesen megérdemelten. Csupa olyan előadót karol fel, akik nélkülük a periférián próbálnának közönséget találni kevéssé könnyen emészthető, de annál érdekesebb zenéiknek, és valószínüleg a kiadó nélkül a kutyához nem jutnának el (ahogy Vaninnával már megtárgyaltuk, azért itt, kk európában sem ártana egy ilyen, aki pártolná egy ilyen netlabel létrejöttét, tegye fel a kezét, köszönöm. UPDATE: minden vágyam ilyen hamar teljesüljön, sok sikert!!!).
A Tzadik-ról magyarul itt találtam egy tök korrekt írást, akit részletesebben is érdekel.
Tim Sparks Tanz című albuma a lájtosabb, akusztikus jazz részleg kezei közül került ki, és annak ellenére, hogy egy szál akusztikus gitárt hallani szinte végig az albumon, néhol perkával kiegészítve, teljesen magával ragadott. Mindenhol azt írják, hogy a fingerstyle gitározás nagymestere ő (bevallom, fingom sincs mi is az, de ha tippelnem kéne, akkor szerintem annyit jelent, hogy nem használ pengetőt).
Én, a laikus, annyit hallok belőle, hogy gyönyörűen játszik, jazz, latin, klezmer, klasszikus és rock témák olvadnak össze az ujjai alatt, valami újjá, ami elringat és maximálisan ellazít, tipikusan olyan, amin koncerten simán elalszom, mert annyira finoman bizsegeti az agyamat, hogy egyszerűen magatehetetlenül zuhanok álomba, kikapcsol minden gát, és ez jó.

Stílus: folk-jazz-gitározós

Értékelés: 8,2/10

Videó: az a baj, hogy csak a korábbi blues témáit találtam meg videón, az meg nem tetszett