Az Ez3kiel 94-ben indult, és sokáig furcsa, elektronikus, trip-hopos dubokkal hívta fel magára a figyelemet, a többi, hasonló profilú francia együttes közül nem igazán kiemelkedve, írtam már picit róluk, kedvelem őket, de azok nem annyira izgik. Amiért a már említett postból a címszereplő kimaradt mégis, az a legújabb, 2007-es albumuk, a fenti címmel, illetve egy két évvel korábbi koncertfelvétel, amit a Daau-val közösen nyomtak, amik már gyökeresen eltérő hatásokat mutattak és igenkurvajók.
Tehát a legutóbbi album alapján az együttes már teljesen más utat követ, mint a fent említett népek, immár az ambient és az avantgarde hangzás dominál, asszem már a daaunál is említettem Yann Tiersen-t, az Amelie zeneszerzőjét párhuzamnak, mint ismertebb arcot, ez rájuk is áll, asszem megis van a következő rádióműsor témája, az francia avantgarde-jazzek fincsi dolgok.
Szóval, már többször próbáltam megfogalmazni, hogy az ilyen típusú zenék mér olyan hatásosak, valami olyasmi lehet a nyitjuk, hogy van a sok zaj meg a sok hang és egy egyszerű, szép dallam, és együtt olyan harmóniává állnak össze, hogy bekakálsz, a sokféle össze nem passzoló hang a helyére kerül, és ez valami nagyon, nagyon jó érzés.

Értékelés: 9,2/10

update: meghallgattatott a battlefield című új album, korrekt lett az is, a fenti album nyugalma után kicsit reszelősebb, hangosabb, tetszik, de meg kell hallgatni újra.