Nekem senki se próbálja beadni, hogy nem számít a nemzetiség vagy a tájegység, szerintem bizonyítottam a tézist a korábbi postokban eleget. Most egy dél-francia ska-együttesről lesz szó, a tájra jellemező hangulattal és életérzéssel, a barcelonától lyon-ig terjedő ter
ület csak úgy ontja ezeket a hangos-vicces idiótákat, akik megmozgatnak és mosolyra fakasztanak, elég csak a Sergent Garciára, Macaco-ra, vagy Dusminguet-re gondolni, mind mind fantasztikusak ebből a szempontból, talán a zene nem a legprofibb, nem is túl szofisztikált, de ezektől nem is várok el ilyesmit, viszont a hangulatuk, az mindig fantasztikus, olyan élettel teli és vidám, hogy az innen nézve szinte érthetetlen, pedig van nekünk is hasonló koncepcióval pályára lépő bandánk - természetesen a PASO-ra gondolok -, de bennük is megvan az a jó kis magyar karcosság, cinizmus és intelektualitás, amivel nem lehet igazán őszinte hülyegyerek zenét játszani. Ez persze nem von le az ő értékükből, csak más. A Babylon Circus kicsit sanzonos-balkános-zenebohóocos trutyival bolondítja meg az alap ska-felállást, így el lehet képzelni, milyen idióta is lehet a végeredmény.
Most, hogy otthon döglök kb mozgásképtelenül, mert azt hittem, hogy még mindig sportos vagyok meg ifjú és kiderült, hogy nem, jó ilyen zenéket hallgatni, picit feldob. A fenti albumuk a legjobb, de persze a több is roppant szorakoztató.
Értékelés: 7,3/10
Stílus: ska
