RezegaRezega

Nem szoktam nagy elődöket idecitálni, hogy 20-30 éves cuccokra élvezkedjek, ez itt egy kortárs zenei blog, vagy mi, de a LL valahogy mégis megérdemli hgy essen róla szó, mert pl Miles Davishez vagy Hancock-hoz hasonlóan sokan merítettek a zenéjükből a blogon megtalálható előadók közül, viszont az említett urakhoz képest igencsak kevés szó esik az ő munkásságukról manapság, pedig.

A fenti album 88-as, azután még 98-ban is adtak ki albumot, de én ezt szeretem a legjobban, az "új" már nem volt az igazi. Az album, meg úgy általában az együttes tágabban értelmezve elvileg jazz-együttes, de a valóságban a fake-jazz lesz az inkább jellemző, avantgarde, korlátok nélküli zenei barangolás, John Lurie tárlatvezetése ez olyan pajtásokkal, mint John Medeski, vagy Marc Ribot, az előbbi a Medeski, Martin and Wood-ból lehet ismerős, a második pedig a John Zorn féle Tzadik kiadóból, így talán már érthető, miért akartam az LL-ről kicsit szót ejteni, hiszen a mai jazzélet legizgalmasabb előadói származnak innen.

Nem mondom, hogy könnyen emészthető zene, de Dresch-től a Chakra Hackeren át a Quimby-ig (csak hogy a kortárs magyarokat említsem) mindenkire hatottak. Nehéz ilyen formátumú zenészekről reális képet adni, inkább nézzétek meg hallgassátok:

 egy lazább cucc:

és egy kevésbé:

Nincs értékelés, nincs stílusmeghatározás