A fickónak ez az utolsó saját albuma, 2006-os, azóta csak a hippi-celebritás-családdal bíró Anoushka Shankar-ral készült kultúráltan europizált, kultúráltan semmilyen Breathing Under Water című albumával rukkolt elő, amin kb a legjobb szám a már említett Norah Jones-os, viszont ez a fenti cucc nagyon megragadt nálam. A recept a szokásos, indiai dallamok, tabla, szitár, plusz egy computer, oszt annyi. Persze, ez már összejött a Nitin Sawhney-nak is, de azért ezt izlésesen, okosan csinálni nem olyan egyszerű, a csávó sem csak egy szimpla bakelitbetyár, és a trance-be hajló ambientből is tudott jó dolgokat előcsalni.
A kedvenc szám az albumról:
