és igen, kedvenc world:pop együttesem újra lemezt adott ki, jóhogy rá kellett repülni és megcsócsálni kicsit, és persze nem is csalódtam.
Az együttes immáron 10 éves fennállása alatt kialakított tök egyedi, utánozhatatlan, a popot, klezmert, trip-hopot és ezer már hatást ötvöző stílusa ezen az albumon is jelen van, csakúgy mint az összes előzőn is, és amit egyszerűen nem értek az együttessel kapcslatban, az az, hogy bír ez nagyon kedves, egyszerű hangzás ennyire hatásos és ütős lenni, eccerűen nem értem, annyira laza kis izé az egész. Valszeg nagy szerepe van ebben a zenészeknek, de főleg a remek szólóénekeseknek, mint a fantasztikus Bridgette Amofah (lásd még: Part Time Heroes), vagy mint a mi kis Szalóki Ágink illetve Dick Rivers, szóval csak ajánlani bírom az új lemezt is. A Szigeten gondolom az új albumnak élőben is örülhetünk majd.
A klip klafa ötlet, de a szám pont egy kevésbé eltalált darab: