Ahogy a mesébe, mielőtt pont kilett volna a fasz a teljes magyar zenei életből, meg az izgi, de külföldi (így a drága olvasónak érdektelen) zenék hájpolásából, pont egy extra-rezegakompatibilis, ennek ellenére magyar együttessel sikerült összefutni, akik a fenti, valjuk be, kissé béna névvel rendelkeznek, viszont szinte minden másban teljesítík a szigorú kívánalmakat.
Az együttes négytagú, hegedű, basszus, billentyű, dob felállással, és már kb 3 éve létezik ezen a néven, és fincsi, utaztatós, pszichedelikus nu jazzt nyomnak, kis world musicos beütéssel, mondjuk, de ahogy ez a rezegás zenékkel lenni szokott, nem olyan könnyű őket valami szimpla dobozba helyezni, pl a hegedűs csaj (Kézdy Luca) olyan avantgarde, szarrá effektezett hegedűszólókat nyom, ami a Tzadik istállón kívűl azé ritka, egy bájos kislánytól meg kimondottan meglepő azé. A csaj igencsak kisérletező, olyan hangokat hoz ki a hegedűből, amiket abból nem szoktak, mégse zavaró egy cseppet sem, sőt, de a többiek is azért okoznak izgalmakat bőven.
Természetesen nem a semmiből pottyantak elő ezek a lények, egy másik már körbenyalt magyar bandából, a Chakra Hacker-ből származnak nagyrészt, illetve a régi kedvenc Kamuból, a Lőrincék előtti egyettlen használható magyar nu jazz együttesből, de referenciának bedobom még a Grencsó féle Budbudas-t is, hátha segít valamit a beazonosításban, szóval nem kezdők semmiképp.
Tehát hogy egy kis tartalom is legyen a sok betűből, egy nagyon izgi, nagyon korrekt kis bandát sikerült megismerni, akikre ráférne egy manager meg egy együttesvezető is, mert kicst még szerkesztetlenek a számok, meg kevés a koncert, de én nagyon drukkolok nekik, mert megérdemlik.