Meglepve tapasztalom, hogy a fenti két csávóra keresve a rezega lófaszt nem ad ki, ezek szerint csak mindkettőről terveztem már írni, de eddig mégse került rájuk sor, nade majdmost.

Marco olasz jazz-zongorista, küldi az ipart már majd fél évszázada, fincsi, nyugis témákkal operálgat, az utóbbi időben egymásra akadtak a Nicola Conte-vel, és remek latin jazzek gyártanak (lásd a lenti videót példának). Nathan viszont mai gyerek, ő már rezegakompatiblisebb, szaxofonon és fuvolán működik, a stílusát híjjuk nujazznek mondjuk, a Squire For Hire és a Sound Travels című albuma kurvajók voltak (ezért is lepett meg, hogy eddig kimaradtak).

Ezek után nem fogok meglepni azzal senkit, ha a My London Friends albumot latin nu jazz-ként aposztrofálom, de a nu talán túlzás is, szimpla jazz-album ez, csak még engem is leköt, ami jazzistáknak ritkán jön össze, de a két csávó annyira korrektül tud együtt dolgozni, annyira gyönyörű dallamokat hoznak létre, hogy az csak na, de a fasznak magyarázom, vagy meghallgatod, vagy nem, de valszeg inkább nem.