RezegaRezega

Nagyon rövid és felületes interneten végzett kutatómunka után is csak a nagyon igényes lemezborítót sikerült megtalálnom, semmit sem tudok az előadókról. Az évjárat is kérdéses, lehet választani 1990, 1995, 2000, 2005 közül. Mindenesetre az album címén nem sokat gondolkodhattak, ha még a happy szót is odateszik az elejére, teljesen lefedik a lényeget. Nagy előnye, hogy csak kilenc számból áll, így a harmadik átfordulásnál már kívülről lehet énekelni a portugál szöveget is. A nagyobb része bossanova-standard, a kisebb része is lehet, hogy az, de nem ismertem még korábban.

- a magyar zenék állnak az érdeklődés középpontjában (pedig... mindegy)

- bírjátok, ha nem zenéről írok (ezt sem értem)

- szerettek olyanról olvasni, amit ismertek (lehet, hogy rossz a koncepció, de pont az a cél... mindegy)

- a klasszikus, vagy túl bonyi zenéket nem szeretik az olvasók, vagy nem itt keresik (akkor hol?)

- az elemzéseket, kimutatásokat, statisztikákat nem csak én kedvelem (na, ennek örülök :))

- egyszer adtam populár címet egy posztnak (brazil csajok new yorkban) azóta is benne van az első 10-ben, így megy ez (kiváncsi vagyok hányan kattintottak volna, ha Jon Madof Rashanim - Shalosh című albumát a meleg zsidó lezúzza amerikát címmel jelentetem meg)

- egyszer nem jelöltem meg, miről szól a poszt (mai napi remek videó címet kapta) az is bejutott a top 10-be (najó, ez mondjuk érthető, ki a faszt érdekelne egy olyan előadó, amiről még nem hallott?? ez irónikus akart lenni)

- nincs rendszer, bármilyen előadóról szívesen olvasstok, ha van elég komment hozzá (viszont, mióta nem lehet reg nélkül kommentelni, gyakorlatilag megszűnt a kommunikáció a blogon)

- más, zenei bloggerek nem járnak ide (najó, mondjuk én is csak rikán olvasom az ő szaraikat, de csak mert a nagyok csak gitárolnak, vannak még hip-hop, dubstep és elektronikus blogok, ezek pont mind nem érdekelnek, a kicsik meg basznak kommunikálni a kedves olvasóval, be is halnak hamar, nincs kéz, nincs csoki)

- a google-on, a blog.hu-n és a többi saját blogokon (mozibabe, porke) kívül máshonnan ember nem talált még ide.

- eccer volt index-címlap, igazolta a fentieket, kb kemény 30-40 fővel dobta meg a napi olvasók táborát, (nem oda való, nincs mit tenni).

- a fentiek ellenére se tudom, mire kiváncsiak az olvasók, csak azt, hogy mire nem :)

Az van, hogy nem annyira találok kincseket mostanában, mint korábban, ezért kissé mélyebbre kell nyúlni a szatyorban, ha ki akarom elégíteni a grafomániámat, de ez semmit sem von le az adott album értékéből, csak egy kis magyarázat, miért nem írtam mostanában olyan intenzíven.

Kb. egy éve baszogok, megírjam ezt az albumot, vagy ne, de most annyira jól esik hallgatni, hogy jár neki a karakter. Az albumon kb minden szám más-más ismert, vagy kevésbé ismert előadó közreműködésésével keletkezett, főként persze feka meg indiai arcokkal, létrejöttének apropója a 2005-ös londoni terrortámadás, és annak hatása a város lakóira, ezért asszem nem kell mondanom, nem lett nagyon vidám, az első szám meg kimondottan agyonbasz, bárhányszor hallgatom, az ezen köreműködő Natty-nak volt szerencséje nemcsak a robbanásokat látni, de két héttel később a szerencsétlen brazil csávó kinyírásást is végignézte, asszem érthető, ha kissé megzuhant, viszont cserébe az album legjobb számát generálta.

Az album felépítése fura, kb minden szám előtt van egy pár másodperces átvezetés vagy ráhangolodás a következő számra, ez nekem elég fura volt, de tök jók, működtek.

A London Undersound tán egyetlen hibája, hogy van rajta egy szám Paul McCartney közreműködésével is, ami meglepően rossz, csak gondolom egy ekkora arcot nem illik kibaszni a közepesen híresek közül, mert besértődne, de ennyi, minden más tök korrekt lett. 

Rájöttem, hogy nekem rhodesszal mindent el lehet adni, ezért sokáig gondolkodtam azon, hogy mennyire hiteles, de minél többször hallgattam, annál jobban tetszett, márpedig ez a jó zenék egyik ismérve. A lány hangja amúgy a fiatal Király Lindáéra hasonlít, az a jó benne, hogy olyan esetlegesnek tűnik, mi jön ki belőle, nem az a mű-rögtönzős fajta. Alessia a méltán híres Nu Soul Experience nevű projekt énekes-vezetője, ezen a szólóalbumán a saját szerzeményeit adja elő (egy feldolgozás van). Még annyit, hogy nem véletlenül van háttal fényképezve a borítón (na jó, azért annyira nem vészes).

új év, új programok, magyarokat és indie-partykat nem ajánlok, viszont így nem lett túl hosszú a lista, ez van:

01.21 hajó

Waxolutionists (AT) live 

01.22 merlin

Clark