RezegaRezega

a fenti banda zenéjét tekintve talán nem annyira különleges, nagyon finom nu jazz, szó se róla, de olyat azért már hallottunk, az viszont, hogy az együttes tagjai még soha nem találkoztak, számomra újdonság, az album is online keletkezett, mégsincs rajta az elektronikus zene semilyen bélyege, pedig virtuálabb már nem is lehetne, de ezek szerint ez a két dolog független egymástól. az "együttest" 3 tag alkotja, Nikila, SaReGaMa és Hamelin Bérengnier, érdekes figurák külön-külön is.

Az album a Jamendo-ról érhető el, ez a weblap feltörekvő zenekarok ingyenesen megosztott albumait teszi közzé, a creative common-októl eltérően nincs szubjektív szelekció, érdemess kissé körülnézni arra.

A zene ambientes, world-ös beütésűs nu jazz, kafa.

Kb egy hónapos a fenti lemez, és jó, úgyhogy itt egy poszt neki. A germán együttes saját poszttal még nem büszkélkedhet, de a Rezega-rádióban feltűnt annak idején, mikor volt még ilyen műsor, mert alapvetően fincsi zene, a germán nu jazz válogatáson mindenkép ott volt a helye, de ennél többet nem ért. Az új album viszont valahogy megfogott, jobban bejött, mint a korábbiak, amiben lehet hogy már megint Bridgette Amofah jelenléte tehető felelőssé, mert a csaj nem bír mellényúlni, csak kurva jó formációkban lelhető fel.

Az album a megszokott trip-hopos, elektronikus, funkos, nu jazzes vonalat képviseli, erről az oldalról nem tudok kiemelkedőről beszámolni, maximum annyi az érdekesség, hogy minden számhoz más underground eladó szolgáltatja az énekhangot, mind egy kissé máshogy közeliti meg a témát. A lemez tehát egyben van, semmi extra, csak tök finom, azért ez is valami, pl ha a Part Time Heroes vagy Parov Stelar bejön, akkor ez is be fog. 

Aszinné az ember, hogy a Ninja Tunes-nak már leáldozott, a breakbeat, a dnb és a triphop lassú elhalálozása után már nem maradt benne tartalék, de ez koránt sincs így, már csak Fink nevű előadó léte elegendő ahhoz, hogy a kiadót megkedveljem, de rajta kívűl van még kb 20 eladó, aki posztot érdemel itt, és nem a régi arcok( dj food, vadim, amon tobin, herbaliser, kid koala, flanger, stb) közül, hanem az új vonalból (yppah, fink, the heavy, super numeri, treva whateva, stb) most a Loka nevezetű formáció van soron.

Az együttes 10 éve létezik, és már kemény egy albumnál tart, lassan 3 éve reszelik a másodikat, meglássuk, mi sül ki belőle.

Ez a fenti lemez kafa lett, stílusát tekintve elektronikus jazz-nek mondanám, mert a nu jazz megnevezés mindig valami brummogós, hangsúlyos mélyet jelez, ez meg itt nem igazán domináns, de azért az elektronika itt is jelen van, csak finomabban a kiadótól megszokotttól.

Keresem a párhuzamot más, már említett, vagy ismert együttessel, hogy könnyebb legyen a beazonosítás, mert azért korántsem valami nagyon egyedi témáról van szó, de annyira azért igen, hogy most nem mégsem jut eszembe konkrét együttes, sem számcím, csak egy dallamrészlet van meg.

Meglepve tapasztalom, hogy a fenti két csávóra keresve a rezega lófaszt nem ad ki, ezek szerint csak mindkettőről terveztem már írni, de eddig mégse került rájuk sor, nade majdmost.

Marco olasz jazz-zongorista, küldi az ipart már majd fél évszázada, fincsi, nyugis témákkal operálgat, az utóbbi időben egymásra akadtak a Nicola Conte-vel, és remek latin jazzek gyártanak (lásd a lenti videót példának). Nathan viszont mai gyerek, ő már rezegakompatiblisebb, szaxofonon és fuvolán működik, a stílusát híjjuk nujazznek mondjuk, a Squire For Hire és a Sound Travels című albuma kurvajók voltak (ezért is lepett meg, hogy eddig kimaradtak).

Ezek után nem fogok meglepni azzal senkit, ha a My London Friends albumot latin nu jazz-ként aposztrofálom, de a nu talán túlzás is, szimpla jazz-album ez, csak még engem is leköt, ami jazzistáknak ritkán jön össze, de a két csávó annyira korrektül tud együtt dolgozni, annyira gyönyörű dallamokat hoznak létre, hogy az csak na, de a fasznak magyarázom, vagy meghallgatod, vagy nem, de valszeg inkább nem. 

Na, lassan vége a nyárutónak is, kezdődik a latyak meg a szürke meg a többiek, úgyhogy mindenki menjen mulatni, hátha jobb lesz tőle:
10.01. A38
Parov Stelar: Coco
Az oszták csávó lassan hazamehetne má, fasznak ad havonta koncertet Pesten, de azért kedveljük, az új albumával kezdődik a hónap, nem lett rossz, viszont a jegy már elfogyott, csak gondoltam szólok, hogy miről maradtál le...
10.02. Müpa
Emiliana Torrini
Az izlandi kiscsaj finoman gitározósan tinglitanglis, eccerűbben Vaninnás muzsikát nyom, fasza lesz.
10.02. A38
Soerii & Poolek
Mi, magyarok is tudunk kurva hülyék lenni, ha tényleg akarjuk. Ezt akarják ők bebizonyítani, a Szigeten már felléptek és ott bejött.
10.07. A38
Deti Picasso
Volt már róluk szó, örmények és hangosak.
10.17. Trafó
Marc Ribot
A csávó a Tzadik kiadó tagja, kb a Zorn után a második leghíresebb, az Angel Book című kult sorozat szerzője, de evvel a formációval (Ceramic Dog) még nem hallottam, szóval, minden sznob pöcsöknek ott a helye, én még agyalok rajta.
10.21. Gödör
Natacha Atlas & The Mazeeka Ensemble - Ana Hina lemezbemutató, Chalaban
Atlast régen bírtam, aztán már kevésbé, az előző album pl uncsi fos, de lehet hogy egy esélyt még megérdemel.
10.22 A38
Goulasch Exotica, Tócsni and Flódni
Az első egy fos magyar torbófolk, a másiknak meg vicces a neve és szlovák.
10.22. Millenáris
Richard Bona
feka...blablabal.... gyerekként.. blabla..kórusban...Pastorius.. .gitár..blabla..páratlan... blabla...zseniális. ..blabla
10.23 A38
Kovács Kati és a Qualitons
Szerintem viccesen hangzik, meglátjuk.
10.29. A38
Kultur Shock
A Gogol Bordello megvan? Na ez olyan, csak jobb.