Régi elméletem, hogy a magyaroknak az etno-rockban nagyok a lehetőségeik, valahogy az nagyon fekszik, és ebből igazi hungarikum képezhető, de a Barbarón, a VHK-n és a Besh o'drom néhány számán kívül nem igazán találtam a tézisre bizonyítékot, de azért az igazság az, hogy nem is nagyon kerestem, lehet, hogy béna párhuzam, de a nagy finn kedvenc, az Alamaailman Vasarat is hasonló elven működve nagyon izgalmas és jó zenét hozott létre, szóval a lehetőség megvan.
Na, lényegre, most találtam rá a Napra nevű együttesre, ami pont ezt a stílust képviseli, de.
Nem, nincs ezzel semmi gond, jól hozzák amit kell, tényleg, mondjuk néhol túl döngölős nekem a dob, de biztos remek partikat hoznak össze, de nem az én világom, valahogy nem bírok ráhangolódni, biztos a sznobizmusom miatt, de ez a fajta népzene nekem túl sematikus és unalmas, (ezektől a cigányzenés cimballomfutamoktól meg kimondottan a hideg ráz), a sztendered rocktémák sem igazán rázzák fel, de azért vannak tök korrekt számok is, amikben látom a lehetőséget, mint pl. a pici ház, csak kevés.
Nagyon jó, hogy van ez az együttes, tiszta szívből örülök nekik, komolyan, nem kell, hogy nekem tetszen, elég ha mindenki másnak, kívánom nekik, hogy a nox helyett ők jelenjenek meg a fejekben a magyar zene hívószóra.
Stílus: etno-rock
Értékelés: 6,7
