Na, nézzük minden idők legdepressziósabb együttesének új, évszázadok óta várt albumát, méghozzá kisimulva, ilyen se volt még.
Nem hiszem hogy bemutatásra szorulna az együttes, aki a 90-es években kihagyta az ő iszonyatos hangulatú és egyben fantasztikus Dummy-jukat, semmit sem tud a depresszió szépségéről.
Most vagy én vagyok túl nyugis, vagy ők változtak az időkkel, a hihetetlen lassú és fájdalmas számok után meglepő az új album "dinamizmusa", persze azért a hangulat megmaradt, de az elmúlt 10 év rájuk nyomta bélyegét, sokkal elektronikusabb a hangzás, új stílusjegyek fedezhetőek fel, igen, ilyet vártam teljesen, egy pozitívabb, változatosabb cuccot, alapjábavéve egy korrekt album, nem egy korszakalkotó mű, dehiszen az már megvolt, azon már nem lehet túllépni úgyse, de az eddigi munkák méltó örököse. Mindig is hánytam azoktól a bandáktól, akik 20 év sztárkodás után is még a gettóról meg a pénztelenségről nyávognak 50ezer ember előtt, majd hazahúznak a palotáikba, a Portishead ott folytatja, ahol kell, korrekt munka, többet nem is lehet elvárni.

Értékelés: 7,3/10

Stílus: trip-hop